Horváth Jenő: A Milleniumtól Trianonig filmes feldolgozása

Brenner Zoltán írása:

Jegyzet A Milleniumtól Trianonig forgatásáról

Shakespeare idejében a színdarabok sokáig tartottak, a színészek lassan és érthetően beszéltek, elektronikus erősítés nélkül. A közönség megtehette, hogy türelmes legyen, időt szánt rá, sőt hozott magával elemózsiát is, hogy csillapítsa éhségét, ha megéhezett, miközben a színpadon kardoztak vagy szerelmesen örök hűséget esküdtek a szereplők.

A mai világ gyorsabb. Egy Shakespeare-szöveg, különösen Arany János fordításában nagy élvezetet nyújt. Az olvasónak. És a színházban, a közönségnek? Azért, hogy a felgyorsult élethez, a villogó klippekhez, hadaró szónokokhoz szokott emberek ne aludjanak el, a dramaturgok, rendezők gyakran rövidítik, „meghúzzák” a dialógusokat, itt-ott átírják, egyszerűsítik őket, hogy a színészek dinamikusabb játékkal tudják ébren tartani a nézők figyelmét.

Ez járt az eszemben az Udvari Kamaraszínház új produkciójának forgatásán. A társulat úgy gondolta, színre viszi a trianoni tárgyalás előtti 25 évben történteket, amelyek a Nagy Háborúhoz, majd az ország feldarabolásához vezettek.

A történelmi tényeket szolgáltató alapszöveg Horváth Jenő (1881-1950) A Milleniumtól Trianonig (Nyitott Könyv kiadó, 2004) című történelmi tanulmánya. Hosszú, részletes, alapos. A filmfelvétel első napján látogattam meg a forgatási helyszínt, amikor a színészek mozgás nélkül, székben ülve mondtak fel részleteket a tanulmányból. Én is olvastam Horváth szövegét, amely érthető, lényegre törő, sőt élvezetesnek nevezném, ha nem egy ország tragédiája lenne a témája. Felismerhető az írói véna, sok a többszörösen összetett mondat, a körmondat.

Szigeti Réka dramaturg feladata volt úgy lerövidíteni, adaptálni a tanulmány szövegét, hogy az eredmény követhető egység maradjon. A drámaiság a szövegből érkezik, egy átlagember igazán nem gondolná, milyen izgalmas, összetett, fordulatokkal teli diplomáciai tevékenység folyt a háború előtt, alatt, és után. Mennyi tévedés, kivédhető támadás ébreszt rá bennünket arra, hogy sok minden alakulhatott volna másképp is… Nem cél a szöveg nagy mértékű átírása, hogy Horváth számunkra kissé régies stílusa, egyéni gondolatmenete megmaradjon. Bár hosszú körmondatok átrendezése, „kiegyenesítése”, több mondatra bontása itt-ott szükséges, nem lesz túlegyszerűsítve, „szájba rágva” a mondanivaló. A társulat közönsége művelt és érdeklődő, a szöveg igényes szintjének fenntartásával kell megtisztelni, elmélyültebb gondolkodásra bírni.

A kifejezésmód egyik pillére a szöveg, másik pillére az előadó. Az Udvari Kamaraszínház színészei szakmájukból kifolyólag képzettek a beszédtechnikában, annyira, hogy akkor is képesek volnának szépen elmondani a szöveget, ha nagyrészt nem értik. Ilyen rutinmunkáról azonban most szó sincs, látszik, hogy a szöveg elemzőbb feldolgozása és a kimondásban a helyes hangsúlyokkal való megfelelő értelmezés fontos a számukra, amikor ennek érdekében egyes részek újraforgatását maguk kérik. A lassú beszéddel, hatásszünetekkel igyekeznek a közönség „emésztését” segíteni. Sokat megtarthatnak saját személyes karakterükből, mert a dramaturg a szövegrészek leosztásánál figyel arra, hogy a színészek egyéniségével azok jól harmonizáljanak. A filmtechnikai újításokkal együtt a kísérletből egy rendkívül érdekes eredmény születhet, és a szélesebb közönség sok új történelmi részletet ismerhet meg Magyarország történelméből.

Szereplők

„A színészek a mű hangját adják, a szereplők, a helyszínek és az események képi és mozgóképi dokumentumai, árnyalják, értelmezik vagy megerősítik a hallottakat.”

Alfonz Krizsik
Csizmadia Gergely
Annamaria Papp
Zsófia Stelly
Csomor Csilla
Kákonyi Tibor
Szabó Sipos Barnabás
Dóczy Péter
Széplaky Géza
Szemerédi Bernadett

Legfrissebb híreink