Ültek-e francia lányok a magyar trónon, avagy honnan ered az Anjou – Árpád-házi rokonság?

Szerző: | jan 25, 2022 | Hírek, Nyitólap slider | 0 hozzászólás

Nyilvánvaló, hogy a királyi családok külpolitikájában mindig is jelentős szerepet játszottak a házassági kapcsolatok. Nem volt ez másképp Árpád-házi uralkodóink korában sem. A családfáját egészen Nagy Károlyig visszavezető Anjou-dinasztia magyar ágát alapító Károly Róbert számára már trónkövetelőként némi legitimitást adott, hogy nagyanyja, Mária magyar királylány révén rokonságban állt az Árpád-házi uralkodókkal.

A kevésbé jártas olvasó számára talán nehezen követhető nápolyi Anjou – Árpád-házi rokoni szálakat jól érzékelteti, hogy a XIII. század végén a névtelen korabeli krónikás, a Descriptio Europea Orientalis szerzője is leírja, hogy a Szerbia északi részén uralkodó, értelemszerűen görögkeleti vallású (Dragutin) „István király… szereti és felkarolja a katolikusokat, mert felesége Magyarország királyának a leánya, Szicília királynéjának a testvére.

Mindez azért lehetett így, mert IX. Lajos francia király öccse, az Anjou dinasztiát 1263-ban Szicíliában megalapító I. Károly már korábban is próbált családi kapcsolatba kerülni az általa rendkívül tisztelt, saját királyi származásához Európa-szerte szinte egyedül méltónak talált, szentségekben és egyéb erényekben bővelkedő Árpád-házzal.

„… inkább vágná le a saját orrát, minthogy bárkihez is feleségül menjen.”

A szicíliai uralkodót nyilvánvalóan a felismert közös magyar – szicíliai külpolitikai célok is motiválták, amikor 1267-ben első felesége, Provence-i Beatrix halála után feleségül kérte IV. Béla leányát, az azóta szentként tisztelt, ekkor már a Nyulak-szigeti kolostorban élő Margitot. Ő azonban a keze helyett kosarat adott számára. Talán vigasz lehetett Károly számára, hogy Margit minden kérőjével szemben hasonlóan járt el. A szentté avatási perében legalább tízen vallották eskü alatt, hogy egy másik kérőjének például azt mondta, hogy inkább vágná le a saját orrát, minthogy bárkihez is feleségül menjen.

Béla, a felvilágosult édesapa

A jelek szerint Béla – ellentétben a kortárs európai uralkodók gyakorlatával – nem volt egy erőszakos édesapa, és lányainak lehetett saját akarata. Ez legalábbis valószerűvé teszi az A király és a szűz című előadásunkban elhangzó, IV. Béla és Anna leánya között zajló párbeszédek hangulatát.

„Szicíliának oka lesz örülni”

Bár a dinasztiaalapító Károly be kellett érje Árpád-házi Margit helyett Burgundiai Margittal, kitartó emberként tovább folytatta a tárgyalásokat a magyar uralkodóval. „Szicíliának úgy hisszük, oka lesz a következőkben örülni az Istentől neki adott ünnepnapnak” – írhatta neki 1269-ben Bernát montecassinói apát, amikor a szicíliai – magyar szövetségkötés megpecsételéseként Béla királyunk unokáját, azaz V. István idősebb fiát, Lászlót eljegyezték Károly leányával, Izabellával, Mária nevű leányát pedig Károly fiával, Sánta Károly herceggel. A később Kun László király néven uralkodó László herceg jegyese, Izabella ugyanazzal a rendkívül díszes bíborszínű gályával érkezett meg a magyar partokhoz, mint amivel nem sokkal előtte Mária Itáliába utazott.

A szicíliai trónt öröklő II. Károly sógora, IV. László halála után a felesége nevében rögtön bejelentette a magyar trónra szóló igényét, a nem sokkal később megkoronázott III. Andrásról pedig nemes egyszerűséggel kinyilatkoztatta, hogy ő csupán trónbitorló, és az ország öröklési jogon feleségét, Máriát illeti. Bizonyos sikertelen próbálkozások után azonban Mária belátta, hogy nőként nem sok esélye van a magyar trónra, így 1292-ben fiára, Martell Károlyra ruházta az öröklési jogot. Az 1295-ben váratlanul elhunyt trónörökös utódja, Caroberto, azaz a később Károly Róbertnek nevezett I. Károly valamivel később tudta is érvényesíteni az öröklött trónigényt.

Érdemes megemlíteni, hogy az Anjou-ágon a francia, nagyanyai ágon a magyar királyi családdal rokonságban álló, családfáját egészen Nagy Károlyig visszavezető király egy távoli rokona, VII. Lajos francia király Capet Margit nevű leánya, azaz II. Fülöp Ágost húga III. Béla feleségeként ugyancsak magyar királyné volt. III. Béla valószínűleg vonzódhatott a francia hölgyekhez, hiszen első felesége a kalandjairól és keresztes hadjáratai folytán elkövetett kegyetlenségeiről hírhedt Châtillon Rajnald antiókhiai herceg leánya, Châtillon Anna, más néven Antiókhiai Ágnes volt.

II. András felesége, Courtenay Jolánta ugyancsak rokonságban állt II. Fülöp francia királlyal.

Akinek el kellett hagynia játéktárgyait,
hogy királynő lehessen: Anjou Mária

Az Anjoukról szólva mindenképp meg kell említeni Lajos király és Kotromanić Erzsébet királyné harmadik leányát, az apja halála után 11 évesen trónra kerülő, ám a kicsit későbbi német krónika beszámolója szerint 1395-ben igen fiatalon, a Vértesben egy lovas balesetben elhunyt első magyar királynőt, Máriát. Róla neves XIX. századi életrajzírója, Márki Sándor találóan fogalmazta meg, hogy „el kellett hagynia játéktárgyait, hogy királyné lehessen.” Az ő és húga, Hedvig vagy Jadviga lengyel királynő élete azonban mindenképp külön írást érdemel.

 

Legfrissebb híreink