Nézhet-e úgy színdarabot az ember, hogy tudja, mi a történet vége és mégis arra vár, hogy más befejezése legyen? Nézheti-e úgy, két nagyon ismert ember ismert életét, hogy át akarja írni a történelmet?
Egy sorsadta nagy szerelmet, két kivételes ember, két nagybetűs Ember kapcsolatát mutatja be a Udvari Kamaraszínház.
Az egyikük a máig legnagyobb díva, Karády Katalin, a másikuk Újszászy István, Horthy náciellenes kémfőnöke. Kettejük szépséges, igaz és tragikus szerelme által idézve a kort, a két gyilkos hatalom szorításában önálló érdekpolitikára képtelen Magyarországot. Végzetük, hogy mindkettejüket cserbenhagyják azok, akiket megmentenek, mindkettejüket megkínozzák a nyilasok és a kommunisták.
Andrási Attila újfent sorstragédiát állít élénk a színpadra, ahol a mellékszereplők is főszereplők, hiszen csak nézőpont kérdése, hogy a két Rajk-fivér, a kommunista László és a nyilas Endre egymást gyűlölő, de egymást megmentő történetét látjuk-e tipikusan a kor lenyomatának, ahol a hozzájuk csapódó proli mindig az ideológia keretlegényeként pusztítja az értékest, vagy talán a zsidó kalaposnő és a harmadik Rajk testvér, a butuska Berta élete példázza-e az erőszak kisember-áldozatainak sorsát, akik mindketten, ahogy a legendás énekesnő is, asszonyi létük meggyalázottságában tárják elénk a kiszolgáltatott nők százezreinek nyomorúságát…
Nagyon jó darab.
Nagyon nyomasztó tabló.
Nagyon felemelő előadás.
A kivételes énekhangok méltó keretbe foglalják az epizódokat, Orbán Bori úgy énekli a Karády-dalokat, ahogy eddig senki, feloldódva, tisztelettel még a tipikus hajlításokat is, olyan susogóra tolt zs és s hangokkal, hogy én lehunyt szemmel hallgatva az eredetit hallottam.
De mégis igazságtalan lenne csak őt kiemelni, mert Tokaji Csaba és Pál Péter hangja és előadása is lenyűgöző, Pethő Kincső Nóra, Hevesi-Tóth Evelin, Krizsik Alfonz jellemábrázolása, Illés Dániel kétszerepes hitelessége, Molnár Zoltán, Szőke Richard és Kákonyi Tibor gesztusrendszere formálja harmonikus egésszé az előadást.
Valamikor a televízió rögzítette a különleges szindarabokat, most a közmédia újból megtehetné, mert ez az előadás maga a történelem, egyszerű díszletben, kifogástalanul.
– MA-Vox, azaz Mátyássy Andrea hangja
