fbpx

Hogy és mennyi pénzből utazott a XIV. században egy londoni követ Magyarországra, és miképpen közlekedne ma?

by | Apr 29, 2022 | Hírek, Nyitólap slider | 0 comments

Az alábbi írásban bemutatom, milyen nehézségekkel kellett megküzdjön III. Edward angol király londoni követe 1346-ban, míg a ködös Albionból Magyarországra érkezett, és hogyan nézne ki napjainkban ugyanez a követjárás.

[Mi] Edward „Franciaország és Anglia királya” „ily nagy bűn megtorlásához… örömest adunk tanácsot és segítséget… Kelt westminsteri palotánkban március 18. napján 1346. március 18.napján ”- biztosította együttműködési szándékáról Nagy Lajos királyt a neki és Erzsébet anyakirálynénak címzett két, szinte azonos tartalmú levélben III. Edward.

Ezekből a levelekből kiderül, hogy a diplomáciai kapcsolat kezdeteként Nagy Lajos a garamszentbenedeki bencés monostor apátját, Szigfridet küldte III. Edwardhoz, hogy az Anjouk című színdarabunkban is bemutatott nápolyi ügyében támogatását kérje.

Bár a megbízatását a jelek szerint tökéletesen teljesítő Szigfrid útját részleteiben nem ismerjük, a III. Edward kedvező válaszát Magyarországra eljuttató, költségeit rendkívül alaposan könyvelő angol követ, Walter de Mora részletes és Homonnai Sarolta által alaposan kielemzett nyilvántartásából megtudhatjuk, mely útszakaszokon milyen járművekkel, milyen körülmények között és mennyi idő alatt küzdötte át magát 5 fős kíséretével az angol királyi központot  Visegrádtól elválasztó, légvonalban is mintegy 1500 kilométeres, korabeli utakon ennek többszörösét jelentő távolságon, majd hogyan jutott el Visegrádtól a dalmát tengerpartig, s végül vissza Angliába. Walter de Mora az útközben felmerülő költségeire a kincstártól 20 librát, azaz 4800 dénárt kapott.

A követség rendelkezésére álló pénzösszeg valós értéke

A nemzetközi pénzpiacon akkoriban egy libra értéke a római, majd a Nagy Károly által annak mintájára bevezetett pénzrendszer nyomán 20 solidus volt, egy solidus pedig 12 dénárt ért. Később a font-shilling-penny átváltás pontosan ugyanígy működött, egészen 1971-ig. A brit birodalmi pénzrendszert ráadásul kissé bonyolította az ugyancsak 1971-ig létező guinea bevezetése, amely 21 shillinget ért.

A de Mora által felhasználható pénzösszeg megfelelő értékeléséhez érdemes tudnunk, hogy akkoriban például egy szekér elé fogható lónak az értéke Angliában majdnem 300 dénár volt, és Magyarországon majdnem ugyanennyi, ám Gentben 500 dénárt kellett fizessen Mora egy-egy hátasért. Nem szabad elfelejteni, hogy egyrészt egy jó paripa ma sem olcsó, másrészt akkor a ló még fő közlekedési eszköznek számított. Igaz, hogy Mora lovakat bárhol vásárolhatott, és útközben azokat el is adhatta, amennyiben a következő útszakaszon nem volt rájuk szüksége, és szállításuk nehézséget okozott volna. A patkolás ára 4 és 12 dénár között mozgott. A szállásért éjszakánként 10 dénár körüli összeget fizettek, étkezésre pedig napi 30-40 dénárt költöttek. Magyarországon az élelmiszerárak és a vendéglátás költségei az Európa más részein megszokottnál kicsit magasabbak voltak.

Az út Londontól Magyarországig

Walter de Mora 6 fős küldöttsége élén 1346. március 25-én indult el Londonból. Az indulás napján a beszerzett élelmiszereket csónakokon szállítottak a tengeren való átkeléshez 120 dénárért bérelt hajóra. A magas ár a nyílt tengeri hajózás veszélyét is jól érzékeltette, melyeket azért jelentősen csökkentettek a korra jellemző, akár 15 kilométeres távolságból is jól látható világítótornyok.

Mora a jelek szerint egy óránként 20 kilométeresnél nagyobb sebességre is képes caravellával utazott, hiszen nem egészen fél nap alatt szelte át a több mint 200 km-es távolságot. Sluisben, Brugge 1293 körül létesített előkikötőjében ért partot. Gentben 3 napig tartózkodott, ott lovakat vett és azokon folytatta útját. Dendermondenál átkelve a Scheldén március 30-án érkezett Mechelnbe, ahol ismét kicsit tovább időzött, mert ruhát vásárolt és patkoltatott. Maastrichtnál a Maas folyó fölött átívelő, a korban még ritkának mondható kőhídnak köszönhetően nem gázlón kellett átkelniük, ám a híd fenntartását elősegítő hídvámot természetesen meg kellett fizetni. Az út további szakaszain Mora és kísérete réveket használva küzdötte le a folyók által támasztott akadályokat.

Maastrichtból fél nap alatt jutottak el a Rajna mentén haladó kereskedelmi úton a pont ekkoriban fellendülő, a magyarok által különösen kedvelt zarándokhelyre, Aachenbe. (Nem sokkal később, 1367-ben éppen Nagy Lajos alapított itt magyar kápolnát, ráadásul a híres aacheni kincs valószínűleg egy budai magyar királyi ötvösművész munkája). Mora és kísérete innen másfél nap alatt jutottak el Kölnbe, ahonnan a Rajna bal partján haladva április 5-én érkeztek Koblenzbe. Ott a Mosel folyón kellett átkelniük, immáron híd nélkül. Mainzba április 7-én érkeztek, s másnap, étkezés után indultak tovább. A Majnán átkelve érték el a folyó bal partján fekvő Miltenberget. Továbbra is szárazföldön haladva jutottak el nagycsütörtök napján, április 13-án Nürnbergbe, a következő napon pedig Regensburgba, ahol a húsvétot töltötték. Innentől már gyorsabban, vízi úton haladhattak, kihasználva a Duna folyási irányát. Eredeti szándékaik szerint Regensburgtól Bécsig hajóval mentek volna, de hajót mégis csak Vilshofentől béreltek, talán az arrafelé jellemző veszélyes örvények miatt.

Vilshofenből egy bérelt hajóval kevesebb, mint fél nap alatt Passauba értek, ahonnan hajót váltva két nap alatt jutottak Steinbe.  A különböző elintézni valók miatt Bécsben töltött 3 nap után 1 napi lovaglással, Sommerein városon át érkeztek meg Magyarországra, s az első éjszakát Óváron töltötték.

A magyarországi útvonal

Innen valamiért az amúgy 3 napos, egyenesen Visegrádra vezető dunai vízi útvonal helyett a Győr-mosoni főúton haladva kevesebb, mint fél nap alatt értek Győrbe, ahol át kellett kelniük a Rábán, hogy onnantól a Mosoni Duna – ág mellett, majd a Nagy-Duna jobb partján haladhassanak.

Ahhoz, hogy Komáromba jussanak, át kellett kelniük a Dunán, s hogy folytatni tudják útjukat a Duna jobb partján, másnap újfent át kellett kelniük a folyón, kétszer fizetve a réven. Egy napos esztergomi tartózkodást követően április 29-én érkeztek meg a magyar királyi udvarba, csakhogy Lajos királyt nem találták Visegrádon, mert ő hat nappal korábban, április 24-én elindult a Velence által szorongatott Zára felmentésére.

(E ponton érdemes megjegyezni, hogy amennyiben útközben nem lettek volna a mai körülmények között kevéssé valószínű, bizonyos előre nem tervezhető kényszerpihenők és útvonal változtatások, már ekkor létrejött volna a találkozó.)

Mivel a levelet személyesen kellett átadnia, Morának el kellett indulnia Lajos után a tengerhez. Az angol követség Fehérvártól a Balaton déli partján haladt. Az út következő állomása Somogyváron volt, majd rövid segesdi pihenő után Zákánynál keltek át a Dráván. Ezt követően pedig Kaproncát, Kőröst és Rakovecet érintve május 18-án, azaz egy hét híján 2 hónappal a londoni elindulás után érték utol Lajos királyt Zágrábban.

Az angol követ tehát Londonból kiindulva átkelt a tengeren, majd Németalföld és a Német-Római Birodalom legjelentősebb városait érintve megérkezett Visegrádra, ahonnan még el kellett jusson Zágrábig. Hazafelé nagyjából hasonló úton haladt, és az angliai partok elérése után London felé vette útját, de a késedelem miatt az ekkor már a franciák elleni hadjáratra készülő királyt csak Wight szigetén érte el. A magyar király válaszát – melyet sajnos nem ismerünk – itt adta át III. Edwardnak.

„Délelőtt Barcelona, délután Genf, előző nap Moszkva…” – avagy hogy utazna ma egy diplomata Londonból Budapestre?

Londonból Budapestre, azaz a jelenlegi magyar fővárosba manapság eljutni repülővel átlagosan 2 óra 42 perc alatt lehet, több tucat légitársaság járatai közül választva ki a számunkra megfelelőt. Ha nem akarjuk magunkat komolyabb költségekbe verni, már személyenként 26000 forintért is lefoglalhatjuk a jegyünket, ám egy diplomata – ha nagyon stílszerű akar lenni és VIP módon szeretne utazni – akár a diplomata osztályon is helyet foglalhat. Az utazás a repülőtéri kötelező várakozásokkal, ki- és beszállásokkal és a reptéri transzferrel együtt sem vesz igénybe fél napot, ráadásul az út a mára már megfelelően kiépített utakon autóval is mindössze 16-18 óra lenne.

A Visegrád – Zágráb távolság közúton 376 kilométer, amit 80 kilométer körüli átlagsebességgel 4,5 óra alatt lehet megtenni autóval, körülbelül 26 liter benzint elfogyasztva. Ennek költsége a mai viszonylag magas benzinárak mellett is mindössze alig 13000 forint, és ezért az összegért akár 4-5 ember is utazhat. A mai tömegkommunikációs eszközökkel ráadásul megelőzhető lenne, hogy a király és a követ(ség) elkerüljék egymást.

Bár  korunkból visszatekintve a kis híján 2 hónapos utazás elképesztően soknak tűnhet, a XIV. századi viszonyokat ismerve a korabeli utazók teljesítménye lenyűgözőnek tekinthető, még akkor is, ha a király követeként bőven rendelkeztek az út megtételéhez szükséges anyagi erőforrásokkal.

Legfrissebb híreink