fbpx

A N J O U – A liliom útvesztői

by | Sep 1, 2022 | Hírek, Nyitólap slider | 0 comments

A középkori magyar történelem kiemelkedő korszakának tartja a történelmi köztudat az Anjou-királyok uralkodását. Károly Róbert és Nagy Lajos felvirágoztatták, kiterjesztették az országot, győztes hadjáratok fűződnek hozzájuk, Mária magyar, Hedvig lengyel királynő, utóbbit szentté avatták. A korszaknak vannak fekete árnyai, ilyen Nagy Lajos király öccsének, Endre hercegnek brutális meggyilkoltatása, aki a Nápolyi trón várományosa volt. Az események szövevényes szálait nemcsak a történettudomány kutatja (Lásd még Dümmerth Dezső: Az Anjou-ház nyomában), de regény is született róla (Passuth László: Nápolyi Johanna), valamint kevéssé ismert színdarabok (Madách Imre: Nápolyi Endre [1841]; Erdélyi János: Nápolyi Endre [1844]; Rákosi Jenő: Endre és Johanna [1885]; Bartók Lajos: Erzsébet királyné [1892]), amelyek különböző források alapján, eltérő aspektusból mutatják be a történteket: Johanna szerepét hol kisebbítve, hol nagyobbítva.

Andrási Attila Anjouja kellő körültekintéssel fogott hozzá a Johanna-történethez, hiteles történelmi háttér, nagyszerű cselekménybonyolítás, izgalom, karakteres jellemek születtek drámája nyomán. A főszereplők tetteinek motivációi kristálytisztán kirajzolódnak, ezekre az átlagember még akkor sem gondol, ha olvassa a történelemkönyveket. A most látott drámában viszont revelációként hat ránk.

Egy eddig kevéssé ismert Nagy Lajos királyt látunk, akinek első az ország érdeke, nem saját érzelmei, Endre herceg is a politikai érdeket teljesíti, amikor Johannát feleségül veszi, elnézi kicsapongásait, mert harcolnia kell saját megkoronázásáért, ami jussa. Mindez nem elég, a nápolyi udvar aljas eszközeinek áldozatává válik, szajhaként viselkedő, beteges uralkodásvággyal bíró felesége minden szívfájdalom nélkül megöleti. Johanna gonosz és könyörtelen, semmitől nem riad vissza. Endrén kívül húgának férjét, Durazzói Károlyt, és annak anyját, Perigord Ágnest is feláldozza céljaiért. Az intrikákból nem marad ki a két Tarantói herceg sem, akik Johanna bábfigurái, míg Talleyrand bíboros az egyik legnagyobb intrikus, aki pénzért minden törvénytelen kérést teljesít. A bonyolult cselekménysor még Lackfi Andrást is színre hozza, aki legyőzte a tatárokat, s túszukat kivégeztette, a váltságdíjat visszaküldte. Egyik jelenetben Károly Róbert is megjelenik, méltatlankodva a nápolyi trónöklésből való kimaradása miatt [utóbbi nem tényszerű, mivel Károly már gyerekként ki volt szemelve a magyar trónra, hisz ő volt V. István ükunokája, a legesélyesebb utód az Árpádház kihalása után, s ezt minden katonai erejével, szívvel-lélekkel harcolta végig, nem vágyhatott a nápolyi trónra].

Szólni kell a rendezés nagyszerűségéről, annál is inkább, mert a rendező Andrási Attila, megegyezik a darab írójával. Gyors váltásaival odaszögezi a nézőt a székéhez, és állandó figyelmét igényli. Egy percnyi unalom, annyi sem marad a közönségnek. A jelenetek szünet nélkül váltják egymást, a díszlet mindössze egy állandó elemből áll: a kettős trónszék, liliomos selyemtakaróval letakarva, amelyen hol a magyar király, hol a nápolyi király (királynő) valamelyike osztogatja uralkodói parancsát. A többi díszletelem alkalmi, egy-egy asztal, ülőalkalmatosság kerül a színpadra, amelyet a színészek hoznak-visznek be s ki, ahogy a jelenet megkívánja (látvány: Erdei Krisztián, díszlet: Papp Janó). A látványhoz szorosan hozzátartozik a fényekkel való játék (Tóth Róbert Károly), amely mindig jó szögből tudja megvilágítani a fókuszban álló színészt, a legfontosabb jelenetet. Ennél is nagyszerűbbek a jelmezek (tervező: Papp Janó), amelyek aranyosan csillogó brokát anyagokban vonultatják fel az Anjouk pazarló pompáját, suhogó, liliomos öltözeteit, illúziót keltve a 21. századi nézőre, milyen lehetett egy középkori udvari fényűző öltözködés. Johanna vérszínű ruhái ezen belül is sokatmondóan beszédesek, a bíborosi reverenda, a hercegek színes ruházata, a suhogó palástok, sodronyingek és fejvédő sisakok tündöklően néznek ki.

Johanna férje, Endre herceg már Nápolyba érkezésekor halálra volt ítélve. Az akkori nápolyi udvar kicsapongó, intrikára berendezkedett, az avignoni pápákkal szövetkező, a bíborosokat lefizető korrupt politikájával szemben egy tiszta erkölcsiséget sugallt, lovagias viselkedést, saját jogainak érvényesítését. Ez ellentétben állt az udvar kicsinyes, csak az uralkodás abszolutizálását szem előtt tartó felfogásával. Endrének, és mindenkinek, aki akadály volt, meg kellett halnia. Johanna önző és gonosz voltát semmivel nem lehet mentegetni, a történeti források is csak egy módhoz tudtak folyamodni, ahhoz, hogy tagadták aktív részvételét a gyilkosságban, mindezt rokonainak, tanácsadóinak tulajdonították. Ami természetesen nem igaz. Johanna átgázolt mindenkin saját hatalma, kényelme, uralkodói gőgje miatt.

Orbán Borbála Johanna-alakítása telitalálat, a fiatal színésznő korát meghazudtoló okossággal és tapasztalattal hozza az érzéki, buja, férfiakat az ujja köré csavaró királyi hitvest. Hangsúlyai, mozdulatai, mimikája, még időnkénti oldalnézése is a velejéig romlott nápolyi „szuka” jellemét formálja kerekre. Johanna a legjobb, legkarakteresebb szerep az Anjouban, a további szerepek is kiváló karakterek, de nem ennyire. Örömmel látjuk a fiatal Nagy Lajost alakító László Rolandot, az aggodalmas, lelkiismeretes uralkodót, vagy a rendkívül szimpatikus Nagy Pétert, az ártatlan áldozatot megtestesítő Endre hercegként. Tóth Zsuzsi Johannánál némileg szelídebb hercegnőt alakít Mária szerepében, Csizmadia Gergely Durazzói Károlyként a győztes hódítóból lefejezett hadvezérként végzi. Pethő Kincső mézes-mázos figurát hoz Perigord Ágnesként, az intrikus hercegnőt játszva, Nagy Enikő két sopánkodó királynét is megformál (Sancia és II. Katalin császárnő). Csikász Áginak kicsit hálátlan szerep jutott (Luxemburgi Margit), mivel aktív szereplése már a mű elején befejeződik, mivel Lajos felbontja vele az eljegyzést, de ő apáca ruhában végig színen van, árnyékként, Nagy Lajost szolgálva akkor is, amikor már nem remélhet tőle semmit. További szereplők: Molnár Zoltán, Jantyik Csaba, Dóczy Péter, Kákonyi Tibor, Krizsik Alfonz, Juhász Károly, Boros Ádám.  Dramaturg: Szigeti Réka, zene: Zsoldos Béla, rendezőasszisztens: Ficsor Eszter, a rendező munkatársa: Szorcsik Kriszta, grafika: Karácsonyi Attila, Hang: Farkas Gábor.

Történész szakértők: Bárány Attila, Kékesi Raymund.

Megtekintett előadás: 2022. június 15.

 

Budapest, 2022. június 20.                              Földesdy Gabriella

Legfrissebb híreink