A házmesterség itt nagyon-nagyon ábrázolva van...

2017-05-10


 
Balogh Tiborral, a Magyar Színházak Kisvárdai Fesztiváljának programválogatójával beszélgettünk előadásokról, megújulásról és a Fehér Szarvasról.
 
- Milyen szempontok alapján válogatta az idei kisvárdai fesztivál versenyprogramjára az előadásokat?

Közönséget képzeltem a nézőtérre. Arra törekszem, már harmadik éve, amióta programválogatói megbízásokat kapok, hogy lépjem át az ízlésárnyékomat, tartsam észben, mennyire sokfélék a színházizgalmat kereső emberek. Az izgalomirányok, persze változók: az idei előadástermésben az egyik jellemző alkotói valóságtapintásként a baljós közönyt érzékeltem; a másik az álom és a hazugság határvidékén való szellemi barangolás volt.    

- Közel harminc éve rendezik meg ezt az eseményt, hogyan lehet évről-évre megújulni?

Ha újra megnyitnák a szép emlékű Csillebérci úttörőtábort, s a régi pajtások visszalátogatnának; a nosztalgia-bújócska legelején rádöbbennének, hogy nem bírnak időben elszaladni a rejtekhelyükre a hunyó elől. A régi pajtások hajlamosak azt hinni, hogy szellemi százon még mindig 10 másodperc körüli az idejük, csak az ellenszél állandó. Hát, nem.
A fesztivált a társadalmi környezetünkből érkező kihívások változatossága fiatalítja. Történtek dolgok. Tőlünk délre, például lezajlott egy háború. Keleten megbukott a diktátor, uniós tagtárs lett a szomszéd, s minden évben megjelenik a fesztiválon valamilyen integrációs tünet: ez olykor az egészség jele, olykor a kóré. Beregszászból az alapító, Vidnyánszky Attila a Nemzeti Színház élére került, s vitte magával a társulata elitjét: ők most a Duna-partról határon túliak.  

- Miben lesz más az idei fesztivál, mint az előző években?

Abban például, hogy díszvendégek lesznek a Duna-partról határon túliak.
A Csillebérc-jelenség orvoslását elsődleges feladatnak tartom. Tavaly határon túli és anyaországi színészhallgatók előadásaiból diák minifesztivált tartottunk, diákzsűrivel, jelképes díjakkal. Sajnos, a versenyprogram sűrűsége miatt nem tudtuk megoldani, hogy egy időben legyenek jelen a fiatalok, ismerkedhessenek a társaik munkájával, és bújócskázhassanak. Most Sardar Tagirovsky tart majd 5 napos workshopot, remélhetően számos fiatal részvételével.

- Idén az Udvari Kamaraszínház a Fehér Szarvas c. előadásával szerepel Kisvárdán. Hol látta az előadást, és miért választotta ki?

Az Újszínházban láttam, s a nagyanyám elbeszélését idézte fel bennem az előadás. Anyai részről, a felmenőim Trianon következtében kerültek át a Tiszántúlra. Odahagyva a vagyonukat, előbb egy kistelepülésen, Derecskén húzták meg magukat, aztán debreceniek lettek. A lelkükben soha nem lobbant el a visszacsatlakozás reményének lángja, de racionális értelmiségiek voltak, nem áltatták magukat, nem áltattak másokat. Torokszorító történelmi paradoxon ez, amit számomra megrendítően mutatott meg a Fehér szarvas.
Családi gyökerű a másik kötődésem is. Az 1960-as évtized elején a házmesterünk, Márton bácsi feljegyzéseinek apám látogatóiról, döntő szerepe volt abban, hogy a bérház-felújítás után egy udvari lakást kaptunk vissza a főtérre néző helyett. A házmesterség itt nagyon-nagyon ábrázolva van.
 
                                                                                                                                                       Szigeti Réka
                                                                                                                                                       Fotó: Simara László
 
LEGKÖZELEBB JÁTSSZUNK

10. 20., PÉNTEK11:00

Kié ez az ország?

Bácsalmás

Művelődési Ház, Szent János u. 9.

HAVI MŰSOROK
HÍRLEVÉL

IRATKOZZON FEL HÍRLEVELÜNKRE!

KÖVESSEN MINKET!

Kövesse az Udvari Kamaraszínházat a közösségi oldalakon!

KAPCSOLAT

Jegyrendelés, jegyinformáció: jegy(kukac)mkuk.hu

Titkárság: info (kukac) mkuk.hu

© 2015 Udvari Kamaraszínház. Minden jog fenntartva! Designed and created by Adamic