Színdarab szabadságról, szerelemről és szabad szerelemről. A múlt és jövő kibékíthetetlenségéről. Háborúról, melyet béke követ és a pacifizmus miatti háborúról. A hazugságról, igazságról és a politikai relativitásról. Vonatról, repülőről és gyalogos katonákról. Első osztályról, másodosztályról és harmadosztályról. Igenekről és nemekről, mostról és majdról, múltról, jövőről és a kilátástalan jelenről. Hentesekről és császárpolgárukról. Magyarokról és szászokról, az összes többi nemzetiségről. Országról és világról. A magyar, német, orosz és idó nyelvekről. Bankárokról, kölcsönökről és bankrablókról. A vörösökről, fehérekről, zöldekről és feketékről.
Munkásokról, parasztokról, és… a nem-munkás, nem-paraszt, csúcsértelmiségi polgári kommunista vezetőikről.
Csomor Csilla – Nagyezsda Konsztantyinovna, Mehringer Rezsőné, Titkárnő,
Ilonka vájár, Fadett-Duczynszka
Papp Ancsa – énekesnő
Sipos Judit – Titkárnő
Stelly Zsófia – Inessa Armand, Micike, Rózsika vájár
Csizmadia Gergely – Lakáj, Romberg, Hadifogoly, Hajós elvtárs
Dóczy Péter – Pap, gróf Battyhány
Kákonyi Tibor – Hadifogoly, Vörös katona, Koritschoner elvtárs, Svedlov
Kálló Béla Jászai Mari-díjas – Lenin, Kun Béla, Pjotr Jurovszkij, Bolgár
elvtárs, Hadifogoly
Krizsik Alfonz – Hadifogoly, Adler, Jakov Jurovszkij
Molnár Zoltán – Hadifogoly, Vörös katona, Makarov, Parisier elvtárs
Szabó Sipos Barnabás – Német követ, II. Miklós cár, báró Lehár Antal
Csikász Ágnes – Elvtársnő
Közreműködik: Fricska Táncegyüttes
Zeneszerző: Zsoldos Béla Liszt-díjas
Díszlet- és jelmeztervező: Húros Annamária
Dramaturg: Szigeti Réka
Írta és rendezte: Andrási Attila Jászai Mari-díjas
Időpontok:
Hivatalos előzetes
/Csomor Csilla/
Lenin felesége, aki több könyvet írt
Leninről, a bolsevik párt történetéről,
a kommunista nevelésről
és a pedadógiáról. Számos múzeum
alapítását kezdeményezte. Sokat segített
a pártmunka szervezésében, tudott
leveleket rejtjelezni és dekódolni.
Az Inessa Armandhoz fűződő viszony
ellenére is férje mellett maradt.
Hamvait a moszkvai Kreml falánál
temették el.
/Kálló Béla Jászai Mari-díjas/
Azok közül is sokan rajongtak érte, akiknek nem kedvezett az általa követett politikai irányvonal. Lenin és neje az első világháború idején a zürichi Spiegelgasse 14. alatt bérelt szerény, második emeleti lakást. A középkorú, szakállas intellektuel decensen, sapkában, mellényben és nyakkendőben járt. Visszafogottan viselkedett akkor is, ha kávéházba ment. Amíg nem akadt jobb dolga, csöndben dolgozott elméleti művein, majd az első adandó alkalommal hazatért forradalmat csinálni.
/Stelly Zsófia/
Határozott, céltudatos, zabolátlan
feminista, aki élete nagy részét
Oroszországban töltötte. Párizsban
ismerkedett meg Leninnel, akinek szeretője,
lelki társa, szövetségese lett, és különleges
helyet foglalt el mellette. Lenin feleségével
is szoros barátságot kötött. 1920-ban,
kolerában halt meg.
A Kreml falába temették.
/Csizmadia Gergely/
Én a császárom,
II. Vilmos meghatalmazott követe vagyok.
/Kákonyi Tibor/
Osztrák kommunista politikus volt, aki
lefordította Lenin műveit. Nem sokkal az
Osztrák Kommunista Párt megalakulása
után már csatlakozott is a párthoz.
1926-ban Oroszországba ment, és
a sztálini tisztogatások idején, 1937-ben
tartóztatták le. 1940-ben a szovjet
legfelsőbb bíróság
kiadatta Németországnak.
Auschwitz-ban halt meg.
/Krizsik Alfonz/
Az orosz és német szociáldemokrata
mozgalom vezető egyénisége, marxista
teoretikus, publicista, a filozófia doktora,
Németország titkosszolgálatának ügynöke.
Alekszandr Molotov volt a párton belüli
fedőneve, melyet 1915-től használt.
/Szabó Sipos Barnabás/
„Isten fiúval ajándékozott meg minket,
akinek a Nyikolaj nevet adtuk a keresztségben. Az örömünk leírhatatlan.”– emlékezett
III. Sándor fia születésére. Miklós félénk,
visszahúzódó ember volt, aki utálta
a nyilvánosságot. A cár mindennap lelkiismeretesen kihallgatta a minisztereit,
és nemegyszer saját kezűleg írta meg
a leveleit. Legtöbb minisztere udvariasnak,
ámde nagyon határozatlannak tartotta
őt. 1917-ben lemondott a trónról, és ezzel
Oroszországban megszűnt a monarchia.
1918-ban a bolsevikok kivégezték családjával együtt Jekatyerinburgban.
2000. augusztus 14-én az Orosz ortodox
egyház szentté avatta őt és családját.
/Sipos Judit/
Hajós elvtárs, mit vegyek a kezembe?
/Szabó Sipos Barnabás/
A kiválók pedig, és erre a történelem tanít bennünket, uralják a tömeget.
/Csizmadia Gergely/
Egy úr vár bebocsátásra.
/Kálló Béla Jászai Mari-díjas/
Fogd be a szád, bohóc, nincs Isten!
/Krizsik Alfonz/
A jekatyerinburgi Cseka egyik vezetője volt,
a korabeli dokumentumokban „különleges
rendeltetésű háznak” nevezett Ipatyev-ház
parancsnoka. 1918. július 17-én éjjel végezték ki az utolsó orosz cárt, II. Miklóst,
családtagjait és környezetének több tagját.
A kivégzést Jurovszkij irányította.
Az ezen az éjszakán történtekről Jurovszkij az események után két évvel készített
feljegyzését, majd 1927-ben két revolvert is
átadott a Forradalmi Múzeumnak.
1940-ben Jurovszkij papírjait és a két
revolvert eltávolították a múzeumból.
Az Udvari Kamaraszínház a Magyar Nemzeti Tanáccsal és a Vajdasági Kamara Táncegyüttessel összefogva dolgozza fel a Don-kanyar tragikus eseményeit Kálló Béla Jászai Mari-díjas színész rendezésében. A szöveget Szigeti Réka dramaturg írta. Az izgalmas előkészületekről...
A Honvédelmi Minisztérium katonai hagyományőrzésért felelős szervezetének segítségével valós képet kapunk a 20. századi katonalétről. Az izgalmas együttműködésről bővebben olvashatnak ebben a cikkben: https://bit.ly/3pAjyfE