Dr. dukai és szentgyörgyvölgyi Széll Kálmán (1843. június 8. Gasztony – 1915. augusztus 16. Rátót) magyar arisztokrata politikus, valóságos belső titkos tanácsos, a Magyar Királyság miniszterelnöke 1899-től 1903-as lemondásáig. Jogot hallgatott Budapesten, és jogtudományi doktorként szerzett oklevelet a pesti tudományegyetemen.

Több ízben ajánlottak fel neki miniszteri pozíciót, végül 1875 márciusában pénzügyminiszter lett. Minisztersége három éve alatt határozott és takarékos miniszter volt, aki megszervezte az adófelügyelői intézményt. Legnagyobb sikere az Osztrák-Magyar Bank létrehozása volt. Ebben az ügyben szemben állt Tisza Istvánnal, aki viszont önálló magyar jegybankot szeretett volna létrehozni.

Első minisztersége után nem igazán hallatta a szavát, csak 1897-től, az egyre jobban elmélyülő gazdasági válság idején kezdett ismét aktívan részt venni a magyar politikai életben. Volt belügyminiszter, és 1899 februárjában megalakult a Széll-kabinet is.

Viszonylagos nyugalmat hozott a zaklatott közéletbe, az 1901-es választásokon a programján alapuló Szabadelvű Párt kétharmados győzelmet aratott. 1902 márciusában a király a Szent István-rend nagykeresztjével tüntette ki, ugyanebben az évben a Magyar Tudományos Akadémia igazgató tagjává választották. Mandátumáról az ún. „zsebkendőszavazás” miatt mondott le, és a pártból is kilépett. Az 1905-1906-os belpolitikai válság során azon politikusok közé tartozott, akiknek véleményét Ferenc József király kikérte. 1911 után már csak a gazdasági életben vállalt szerepet.

Felesége Vörösmarty Mihály lánya, Vörösmarty Ilona volt.