Az 1870-71-es francia – német háború

Előzmények:

A porosz-osztrák-olasz háborút lezáró, 1866. augusztus 23 – án megkötött prágai béke következtében megerősödött Poroszországot III. Napóleon próbálta kellően elszigetelni, és adott esetben a katonai csapástól sem rettent vissza. Ehhez porosz ellenes koalíciót akart alkotni, ám az Olasz Királyság azonban a franciák által nekik ígért Dél-Tirol fejében sem volt hajlandó Poroszország ellen fordulni, hiszen az 1866-os porosz–osztrák–olasz háborúban a poroszok szövetségeseként szerezhette meg Veneto tartományt.

A monarchia újabb porosz ellenes támadását Andrássy Gyula megakadályozta. ( A monarchia haderőreformjai is csak ekkoriban indultak be.)

Bismarck igyekezett Poroszország helyzeti  előnyét kihasználni, és kikényszeríteni a franciák által szorgalmazott összecsapást minél előbb, amíg a helyzet a poroszoknak kedvez.

A francia követtel, Benedettivel tárgyaló Nagy Frigyes porosz király a híres emsi táviratban „kidobatta” a franciák diplomatáját.

Az „emsi távirat” szövege:

I.: Ems, 1870. július 13. Bismarck gróf szövetségi kancellár Őexellenciájának, Berlin. (Sürgős!) A Király Őfelsége írja nekem: „Benedetti elfogott a sétányon, hogy végül igen tolakodó módon követelőzzön, hatalmazzam őt fel, hogy azonnal megsürgönyözze, hogy egyszer s mindenkorra kötelezem magamat, miszerint soha többé nem adom ismét beleegyezésemet, ha a Hohenzollernek jelölésre visszatérnének! Végül is igen komolyan elutasítottam őt, minthogy ilyesfajta kötelezettségeket örök érvénnyel az embernek nem szabad vállalnia, és ezt nem is teheti. Természetesen azt mondottam neki, hogy még semmi értesülést nem kaptam, és minthogy ő Párizson és Madridon keresztül hamarabb értesül, mint én, bizonyára be fogja látni, hogy kormányom ismét játékon kívül van.”

Azóta Őfelsége levelet kapott a hercegtől. Minthogy Őfelsége azt mondotta Benedetti grófnak, hogy hírt vár a hercegtől, legmagasabb személye a fenti kérésre tekintettel és Bulenburg gróf meg jómagam előterjesztésére úgy határozott, hogy Benedetti grófot nem fogadja többé, hanem csak adjutánsával közölteti vele, hogy most kapta meg a hercegtől a hír megerősítését, amit Benedetti Párizsból már ismer, és hogy nincs további mondanivalója a nagykövet számára. Őfelsége Exellenciád belátására bízza, hogy Benedetti követelését és elutasítását nem kellene-e nyomban közölni mind követeinkkel, mind a sajtóval.

A BISMARCK-FÉLE VÁLTOZAT: 1870. július 14. Azt követően, hogy a Hohenzollern örökös herceg lemondásának híreit a spanyol királyi kormány hivatalosan közölte a francia császári kormánnyal, a francia nagykövet Emsben még azzal a követeléssel fordult Őfelségéhez, hogy hatalmazza fel annak megsürgönyözésére Párizsba, miszerint a Király Őfelsége egyszer s mindenkorra kötelezi magát, hogy soha nem adja ismét beleegyezését, ha a Hohenzollernek ismét vissza találnának térni. Őfelsége erre elutasította, hogy a francia nagykövetet ismételten fogadja, és szolgálattevő adjutánsával közöltette vele, hogy nincs további közölnivalója számára

A skandallum feltüzelte a franciák németellenes, nacionalista érzelmeit. Bár maga III. Napóleon a veszélyek miatt óvakodott a porosz ellenes háborútól, komoly társadalmi nyomás nehezedett rá, melynek engedve végül 1870 júliusában Franciaország hadat üzent.

A német császárság és a kisnémet egység megszületése

Vasúton, német precizitással megalkotott tervek szerint özönlöttek a porosz egységek a francia határhoz. A Patrice de Mac-Mahon tábornagy vezette francia hadsereg sorozatos vereségeket szenvedett. Moltke Sedannál körülzárta a III. Napóleon által vezetett felmentő seregeket, így szeptember 2-án a franciák letették a fegyvert, s III. Napóleon porosz fogságba esett. Két nappal később Párizsban kikiáltották a köztársaságot, azaz megbukott a bonapartizmus. Szeptember közepére a poroszok körülzárták Párizst, s a város helyőrsége januárra megadta magát. 1871. január 18-án a versailles-i palota tükörtermében a német fejedelmek ünnepélyes keretek közt bejelentették a Német Császárság megszületését, azaz megszületett a Poroszország vezette kisnémet egység.

A háborút lezáró frankfurti béke

A végleges békeszerződést Frankfurtban írta alá 1871. május 10-én Otto von Bismarck német birodalmi kancellár és Jules Favre francia külügyminiszter. A szerződés értelmében az ötmilliárd aranyfrank hadisarc mellett a Német Birodalom megszerezte Elzászt és Lotaringiát, továbbá rendezték Franciaország és a Német Birodalom kereskedelmi viszonyait.