Az 1899-es hágai konferencia

  1. Miklós cár 1898-as kezdeményezése

Fontos megemlíteni, hogy az I. hágai konferencia létrejöttét nem utolsósorban az 1898. évi augusztus hó 24-én, vagy az orosz naptár szerint augusztus hó 12-én  Miklós orosz cár kezdeményezéséből Muravieff külügyminiszter nagyhatalmakhoz írott intézett következő körlevele ösztönözte:  „Az általános béke fenntartása és a mértéktelen, hadi készülődések lehető csökkentése, mely minden nemzetre “egyformán nehezedik, mostanában az egész világ előtt csak oly eszménykép gyanánt tűnik fel, melynek megvalósítására irányul minden kormány törekvése. Az én fennkölt lelkű uramnak, a császárnak, humánus és nagylelkű törekvése is ezt fcélozza. Abban a meggyőződésben, hogy ez a magasztos végcél minden hatalom legfontosabb érdekeinek és jogos kívánságainak megfelel, bízik benne a császári kormány, hogy a jelenlegi pillanat rendkívül kedvező arra, hogy egy nemzetközi tanácskozás útján a leghatékonyabb eszközöket keressük minden nép javának a biztosítására és .a tartós béke megőrzésére,| mindenek előtt pedig .arra, hogy a jelenlegi folytonos hadi-, készülődéseknek határt szabjunk. A legutolsó húsz év->, alatt a civilizált nemzetek érzelmében az általános nyugalom után való vágy igen erős gyökeret vert. A béke fen–; tartását a nemzetközi politika végső céljának tekintik. A béke nevében hatalmas államok erős szövetségeket kötöttek egymással. Hogy pedig a békét jobban meg is őrizzék, eddig ismeretlen mértékben fejlesztették katonai hatalmukat s továbbra is erősítik még anélkül, hogy bárminő áldozattól is visszariadnának. Mindezek a törekvések azonban az annyira óhajtott békének áldásos eredményeit megvalósítani nem tudták. Minthogy a pénzügyi’ terhek folyton emelkednek és a nép jólétét gyökerében l támadják meg, ennek következtében a népek szellemi és fizikai ereje, munkaereje és tőkéi természetes ‘ hivatásuk-í tói eltéríttetnek és improduktív módon emésztődnek fel.: Száz és száz milliókat arra költenek, hogy rettenetes pusztítógépeket állítsanak elő, olyanokat, melyek ma még 8 a tudomány legújabb vívmányai, de holnap már értékűket veszítik, mert e téren újabb találmányok lépnek elő.” A nemzeti kultúra, a gazdasági haladás, az értékek előállítása fejlődésükben meg vannak bénítva és félrevezetve. Ezért abban a mértékben, amint az egyes hatalmak hadi készülődései növekednek, mind kevésbé’ felelnek meg ezek annak a célnak, melyet az illető kormány maga elé tűzött. A legtöbb közgazdasági krízisnek is a végtelen hadi készülődés az oka és az az állandó veszedelem,: amely a hadi anyagoknak ebben a halmazatában rejlik, napjainknak hadseregeit nyomasztó teherré tették, amelyet a népek hovatovább csak nagy megerőltetéssel tudnak elviselni. Világos tehát, hogy ha ez a helyzet még tovább is így tart, sajnálatos módon épen ahhoz a katasztrófához vezetne, melyet el akarunk kerülni és amelytől való félelem már az arra gondolásnál is mindenkit aggodalommal tölt el. Minden államnak kötelessége tehát, hogy ennek a folytonos hadi készülődésnek gátat vessen és módot keressen ennek a bajnak az elhárítására, mely .az egész világot fenyegeti. Ettől az érzéstől áthatva, meghagyta nekem Őfelsége, hogy én mindazon kormányoknak, melyeknek a császári udvarnál akkreditált követei vannak, egy konferencia összehívását javasoljam, mely ezzel a komoly kérdéssel foglalkoznék. Ez a konferencia, Isten segítségével, a jövő századnak kedvező előjele volna. Hatalmas szövetségben egyesítené mindazoknak az államoknak a törekvéseit, amelyek őszintén igyekeznek arra, hogy a világbéke nagy gondolatát diadalra segítsék a békétlenség és a viszálykodás elemei fölött, egyúttal pedig egyöntetűségét a jog és az igazságosság elveinek|, egyetemlegességével pecsételné meg, amelyen az államok biztonsága és a népek jóléte nyugszik.”

E cári manifesztum tehát egyrészt az általános béke szükségét hangoztatta, másrészt pedig a felesleges hadiköltségek csökkentését javasolta. Néhány hónap múlva követte ezt a kiáltványt Muravieff orosz külügyminiszternek a szentpétervári udvarnál akkreditált diplomáciai képviselőkhöz 1899. január 11-én (az orosz naptár szerint 1898. december 30-án) intézett körlevele, melyben egy békekonferencia szükségét hangoztatva, annak célját most már részleteden megjelölte, s melynek ezek szerint célja minden nép számára a valódi és tartós béke jótéteményeit biztosító hatékony eszközök megválasztása, határt szabva a jelenlegi hadi készülődéseknek.

A cári kormányzat azt javasolta, hogy késedelem nélkül keressenek olyan eszközöket, melyek határt szabhatnak a tengeren és a szárazföldön egyaránt észlelhető folytonos hadi készülődéseknek, továbbá találjanak utat és módot a nemzetközi konfliktusok békés, diplomáciai úton való rendezésére.

Az orosz császári kormány politikai okokból nem vélte célszerűnek, hogy ez a konferencia valamelyik nagyhatalom fővárosában legyen megtartva, s miután az érdekelt kormányok helyeslését ez irányban megnyerte, a hágai kormányhoz fordult, hogy a kérdéses konferencia székhelyéül Hága legyen kijelölhető.

Az I. hágai konferencia 1899. május 18-tól július 29-ig tartott, és azon 26 nemzet képviseltette magát, többek közt az amerikai kontinensről az Egyesült Államok és Mexikó. Noha az 1899. évi konferencia nem érte el elsődleges célját, a fegyverzet és fegyverkezés minél teljesebb korlátozását, a konferenciákon elfogadott nemzetközi szerződések és nyilatkozatok maradandó hatással bírtak a nemzetközi jog számos területére, elsősorban a nemzetközi hadijog és a humanitárius jog kérdéseiben. Ekkor fogadtak el a történelem során először általános szárazföldi hadviselési szabályzatot, és ekkor foglaltak először írásba szabályokat a tengeri, valamint a légi hadviselés  szabályairól. Ezenkívül három nyilatkozatot fogadtak el: az egyik megtiltja a fulladásgázok használatát, az egyik megtiltja a táguló golyók (dummen) használatát, a másik pedig tiltja a lövedékek vagy robbanóanyagok léggömbökből történő ürítését. Utolsó és legfontosabb eredménye a nemzetközi viták csendes-óceáni rendezéséről szóló egyezmény elfogadása, amely létrehozta az Állandó Választottbíróságot. 1899-ben és 1907-ben tehát számos, a modern korszakot érintő nemzetközi jogi kérdés rendezése került sor, ám a tervezett harmadik forduló az I. világháború kitörése miatt már nem jöhetett létre.

A genfi egyezmények mellett a hadijogi szabályok elsődleges forrásai ezek az egyezmények lettek. Bár kevés sikerrel, de megkísérelték szabályozni a háborúk indításának kérdéseit is, és ennek mai napig ható eredménye, hogy ekkor jött létre a hágai Béke Palotában, azaz az Ensz Nemzetközi Bíróságával (International Court of Justice) a mai napig egy épületben működő Állandó Választottbíróság (Permanent Court of Arbitration).

Igaz, hogy választottbírósági döntésre már korában is volt példa, elegendő például a következő,  hazánk szempontjából talán érdekes esetre: „…a magastátrai Halastó hovatartozása ügyében Magyarország és Ausztria közt egy választott bíróság delegálása iránt létrejött s nálunk az 1897 : II. t.-c.-be iktatott egyezmény, melynek eredményeképen aztán a — sajnos reánk nézve hátrányos — döntést az 1903: IX. t -c. megint törvénykönyvünkbe iktatta. Ámbár tekintettel arra, hogy a monarchia két állama ugyanazon uralkodó fenhatósága alatt áll, a köztük felmerült vitának az ultima ratio, vagyis fegyver által való elintézése eleve ki volt zárva, mégis a választott bírósági eljárásnak mindkét állam részéről önként s egymástól függetlenül történt dekretálása ennek a nemzetközi vita-elintézési módnak élénk példáját szolgáltatja.” )in: DR. EÖTTEVÉNYI NAGY OLIVÉR, A KASSAI KIRÁLYI ÁLLAMI JOGAKADÉMIÁN A NEMZETKÖZI JOG NYILVÁNOS RENDES TANÁRA: A hágai két békekonferencia.

Az 1899. május 18-ikán megkezdődött első hágai nemzetközi békekonferenciáról naplójegyzeteiben többek közt Bertha von Suttner is részletesen megemlékezik.