Magyar Piéta – Az öszödi köztársaság

Siposhegyi Péter - Andrási Attila

Bemutató: 2004.


Keresztes Krizosztóm ferences rendi atya és rendfőnök szenvedéstörténetéről szól, akit a visszacsatolás után a rend vezetősége Székesfehérvárról költöztetett Újvidékre, hogy ott a rendházat vezesse. Krizosztóm az impériumváltáskor, bár sejti, hogy mi következik és lenne lehetősége a menekülésre, mégis úgy dönt, hogy az elkövetkező vérzivataros időkben sorsközösséget vállal a délvidéki magyarsággal – híveivel és állomáshelyén marad.

Krizosztóm atyát a bevonuló partizánok kihallgató tisztje, aki mellesleg a rendházban álnéven, mint pravoszláv pap bújt meg a háború alatt, azokról a személyekről faggatja, akik kiemeltebb helyet foglalnak el a magyar társadalmi életben, és személyeikben képviselik azt az összetartó erőt, amelynek megtörése – az új kommunista délszláv állam számára -államérdek. Ugyanis „az itteni magyarsággal akkor nem lesz semmilyen gond, ha lemondanak az ezeréves magyar államról”. Az atya anélkül hal meg, hogy megtörnék a pribékek. A kivégzések elkezdődnek, és áldozatul esik szinte mindenki, aki elérhető és valaha is kiállt a magyar nemzet együvé tartozása mellett. A túlélőkben a félelem és az élni vágyás a bármivel való megalkuvás formáját ölti.
 
SZEREPOSZTÁS

Írta: Siposhegyi Péter
Átdolgozta: Andrási Attila










 
ELŐADÁSOK

Jelenleg nem játsszuk sehol ezt az előadásunkat.


“Piéta. Szánalom, sajnálkozás vagy inkább a keresztről levett Krisztus testét ölében tartó, fiát sirató Mária képzőművészeti ábrázolása. Anya és Fiú örök szétválaszthatatlansága, melyben nyugalmat keres és talál a gondjai elől menekülő ember. Egy nemzet örök szétválaszthatatlansága, dacolva a történelem kiszámíthatatlan sorsfordulóival, miközben határok tolódnak el, más és más egyenruhában masírozik át életünkön a terror, és nem tudni, ugyanabban az országban virrad-e ránk a reggel, mint amelyikben álomra hajtottuk a fejünk. Magyar Piéta. A magyarság Szűzanya ölébe helyezett fájdalma, könnye és kiengesztelődése. A magunk és a mások gyarlóságáért. Történet hitről, hűségről, önfeláldozásról, bűnről és bűnbánatról, szenvedésről és feloldozásról. Egyéni és közösségi érdekek elsőrendűségéről. Vagy inkább fensőbbrendűségéről? Félelemről és bátorságról. 1944-ben Újvidéken, Körösztös Krizosztóm atya ferences rendházában és 2004-ben Szabadkán, a megfélemlítés romos színházi zugában. Bízva, hamarosan nem csak szülőföld lesz, hanem haza is.”

(Szemerédi Bernadett)
© 2015 Udvari Kamaraszínház. Minden jog fenntartva! Designed and created by Adamic